Farkas Bertalan űrhajós és dandártábornok látogatott el Ózdra, hogy az Olvasó színháztermébe ismeretterjesztő előadást tartson, „Az első magyar űrrepülés története” címmel péntek délután. Első útja a Városházára vezetett, ahol Janiczak Dávid, városunk polgármestere köszöntötte és látta vendégül. A fogadtatás és a beszélgetés jó hangulatban telt, amelyet egy közös ebéddel koronáztak meg. Végül az Antalköz József téren ültettek el egy juharfát, amely emléket állít majd annak, hogy az első magyar úrhajós városunkban járt. Sok érdeklődőt vonzott az előadás, főleg úgy hogy elsőkézből hallhatták magától az űrhajóstól a történteket.

„Önkéntesen kellett jelentkezni. Akkor aláírtam, hogy én is szeretném megpróbálni, és akkor utána elkezdődött egy kiválogatás a kilencvenöt űrhajósjelöltből. Három vadászezred volt akkor Magyaroroszágon, Pápán, Taszáron, és Kecskeméten volt a bázisunk. Ebből a csapatból először maradtunk huszonheten, majd a huszonhétből maradtunk tizenegyen, a tizenegyből pedig maradtunk heten” - mondta Farkas Bertalan, űrhajós és dandártábornok.

Mesélt a kezdeti időszakról, amikor még vadászpilótaként tevékenykedett, majd a jelentkezés menetéről, a beválogatásról, valamit a képzésről is. Mindvégig azt hitte nem fogják beválogatni, végül a kilencvenöt jelölből ő került ki kiválasztottként erre a nemes feladatra.

„Én annyira régen repültem, hogy az én sorszámom 1980-ban, amikor körülbelül 6,2 milliárdan voltunk a Földön, akkor a kilencvennegyedik volt. Amikor a múlthéten kint voltunk Hollandiában, és megnéztünk egy összeállítást, hogy hatszázhuszan voltunk már a világűrben Gagarintól kezdve, és én még mindig a kilencvennegyedik vagyok. Pedig most már körülbelül 8 milliárdan vagyunk. Ez egy fantasztikus szám. Azért amikor 8 milliárd emberből az első 100-ban benne vagy az egy szép teljesítmény” - emelte ki Farkas Bertalan, űrhajós és dandártábornok.

Sok érdeklődőt vonzott az esemény, többen a legfiatalabb generációt is elhozták, motiváció gyanánt.

„Van két gyerekem, őket jó lenne, hogyha érdekelnék ezek a dolgok. Ráadásul én éppen gimnazista voltam, amikor ez az űrrepülés volt, és még a kislemez is megvan, amit akkor kiadtak, úgyhogy nem lehetett kihagyni” - nyilatkozta Kispap László.

A kilencven perces előadás végül egy közönségtalálkozóval zárult a Csendes Kávézóban, ahol a rajongók dedikáltathatták féltve őrzött bakelit lemezeiket az űrhajóssal.