2020. augusztus 15-16. Salgótarján – Ózd - Disógyőr
Ózdon nagy hagyományai vannak a természetjárásnak. Már a II. világháború előtt, 1932-ben megalakult a Magyar Természetbarát Egyesület Ózdi Osztálya.
A vasas szakmák művelői között hamar népszerűvé vált a természetjárás, a szervezett formában már közel 90 éve működnek itt a városunkban. Több ágazata van a turista szakosztálynak. Vannak akik buszra szállnak, s távoli tájak, városok nevezetességeit nézik meg. Másik ága szintén a buszos turizmushoz kötődik: messzebbre lévő hegyek, dombok turista útvonalait járják végig az országban, de a határainkon túl is. A szakosztálynak vannak olyan tagjai is, akik a szűkebb környezetünk, Ózd és a Bükk turista útvonalait járják, s gondozzák a nyomvonalakat, vigyáznak a természetre.
1960-as években a sportélet fejlődése során kezdődött el az Ó-Bükkben is a turistautak kialakítása. Ennek eredményeként 1970-re összeértek a kék színnel festett útvonalak Észak-Magyarország három kohászvárosa között. Ez kapta a Kohászok útja nevet. Salgótarjánból indul a nyomvonal, s Ózdon keresztül vezet Diósgyőrbe. Az ország legszebb tájain vezet keresztül a túra, de a legnehezebbek egyike is a 130 kilométeres táv.
(A pontosítás miatt: a Kohász Kék Teljesítménytúra teljesen független az Országos Kéktúra útvonalától. Az egész országot átszelő 1.168 kilométeres Hollóházától az Írott-kőig jelzett turistaút csak mintegy 5 kilométeres szakaszon, Uppony és Mályinka között halad azonos nyomvonalon.)
Aztán a kilencvenes évek derekán tönkrementek a kohászati nagyvállalatok. Fontosabb dolgok is voltak az emberek életében, mint a túrázás.
A salgótarjáni bicikliseknek voltak azok, akiknek minden évben rendszeres programja volt a Kohász út bejárása kerékpárral. Az ezredfordulón a nagy távú teljesítménytúrázók igénye szerint vetődött fel a teljesítménytúra rendezésének lehetősége. A gondolatot tettek követték. A Salgótarjáni HKE elhatározta, hogy az út kialakításának 30 éves jubileumára megrendezik az eseményt gyalogos és kerékpáros teljesítménytúraként. Az első rendezvényt 2000-ben ez az egyesület szervezte meg.
2010-ben már az ózdi természetjárók is csatlakoztak a rendezőkhöz. 2015-ben pedig már a túra fő szervezői voltak Tóthné Hangonyi Gréta vezetésével. Akkor egy nagyon jó hangulatú „versenyt” bonyolítottak le. A résztvevők nagyon kellemes emlékekkel távoztak a túra után és kikiáltották, hogy 5 évente történik a rendezés. Ez a teljesítménytúra akkor már beletartozott a Magyar Sportturisztikai Szövetség által kiírt Országos Bajnokság 100 km feletti I. kategóriájába is. Több teljesítménytúrát rendeznek az ország különböző vidékein, s az itt elért eredményeket összesítik a nevezők között, és ezután hirdetnek bajnokságban eredményt (A Forma -1 autóversenyzéshez hasonló módon.)
A résztvevők szavazatai alapján a szervezőket is rangsorolják. 2015-ben 20 rendező között a 3. helyre kerültek az ózdiak. Köszönhető ez a nagymértékű útkarbantartásnak és az odaadó pontőröknek.
A túrázók többféle célkitűzéssel vágnak neki a távnak. Van, aki a leggyorsabban szeretné teljesíteni a távot; van, aki egyáltalán „csak” teljesíteni szeretné; van, aki gyönyörködik a csodálatos tájban (Arlói-tó, Lázbérci-tó), s emellett szeretné megismerni az épített örökség nevezetességeit is.
Az idén az Ózdi Művelődési Intézmények, ÓMI Természetbarátok Köre és a Vasutas Természetjárók Baráti Köre – Bánréve közösen bonyolították a rendezvényt. A korábbihoz hasonlóan ismét Tóthné Hangonyi Gréta volt a főszervező, az irányító.
Salgótarjánból a vasútállomás közelében lévő Mc Donalds –tól indult a túra ami a Kohász út kezdőpontja. Bárna községen át Istenmezeje községbe vezet a nyomvonal. A települést elhagyva egy hosszabb erdei menet várt a résztvevőkre. Istenmezeje és Járdánháza között, a Tarna-vidéki Tájvédelmi körzetben található Magyarország legnagyobb területű erdeje – ezen vezetett át a kék jelzés. Gyepes után az Arlói – tó, majd Somsályfő következett. A Gyári Temetőhöz vezető szakaszt a járhatatlan és kezelhetetlen állapota miatt ki kellett venni a nyomvonalból. A változtatás után ettől az évtől a Sturman úton kellett leereszkedni. (A kohászathoz méltóbb területen vezet az út.) Ezt követően a Gyár úton keresztül kellett elmenni a Városi Muzeális Gyűjtemény udvarára. Itt volt az ózdi ellenőrzési pont. A résztvevők itt frissíthették fel magukat, vacsorázhattak. Istenmező – Sáta – Uppony – Lázbérci-tó – Dédestapolcsány – Mályinka után a legnehezebb szakasz következett. Irány a Bükk-hegységhez tartozó, embert próbáló rész, a Csondró-völgyön keresztül. A táv legmeredekebb szakasza a Szentléleki Túristaház felé. Ezt követően az Őskohót érintve a volt Diósgyőri Vasgyár felé indult a társaság. A diósgyőri Lenin Kohászati Művek korábbi Csavargyára felújított üzemcsarnokában, a Factory Arénában volt a cél.
A teljesítménytúrára lehetett előzetesen interneten is nevezni, ami azzal az előnnyel járt, hogy már kitöltött nevezési lappal, s névre szóló útvonal leírással indulhatott a túrázó. A rajt színhelyén is lehetővé tettük a nevezést 7:00 – 10:00 óra között.
Tehát nem úgy rajtol a mezőny, mint egy atlétikai versenyen, hogy mindenki egyszerre indul, s az győz, aki leghamarabb a célba ér. Itt mindenki nyugodtan felkészül, benevez, s Nevezési lapjára a pontőrök beírják az indulás pontos idejét, a túrázó számára ettől az időponttól „ketyeg” az óra.
A 130 kilométeres teljesítménytúra mellett rövidebb távokat is „be lehetett vállalni”. Salgótarjánból indult egy 70 kilométeres túra Ózdra. Ózdról indult egy 55 kilométeres túra Diósgyőrbe, s két éjszakai körtúra az Ózd-környéki hegyekbe 32 és 17 kilométeres távon. A miskolciak részére 25, illetve 16 kilométeres nappali távot jelöltek ki a szervezők.
Az indulók létszáma a következő volt:
130 kilométeres táv: 82 induló
70 8
55 8
32 5
17 5
25 9
16 1
Összesen 118 fő nevezett, s közülük 115 rajtoló teljesítette valamelyik távot.
2015-ben Nyakas Gábor állította fel a pályacsúcsot 18 óra 48 perces idejével. Az idén többen is azzal a céllal kezdték a versenyt, hogy megdöntik a pályacsúcsot. Ez sikerült is: Takács Krisztián (Csipi) 18 óra 19 perc alatt ért célba. Rajta kívül Pugris Tamás is a régi pályacsúcson belüli idővel teljesített a távot (18 óra 45 perc). Részletes adatok itt találhatók: Ózdi Természetjárók Köre>>
Az indulók az utcai ruhájukat tartalmazó csomagjaikat miskolci címzéssel előre küldték a célállomásra, amit egy segítőkész támogató által biztosított utánfutóval oldottunk meg. Ezután az indulók nem mindennapi körülmények között élték meg a vállalásukat. Salgótarjánban a rajtnál még ragyogó napsütés volt. Nem látszott előjele, hogy rendkívül nehéz körülmények várnak a túrázókra. Nem sokkal a déli harangszó után, amikor a résztvevők zöme már elhagyta Istenmezejét, s az erdőben Gyepes felé haladt hatalmas eső áztatta el a mezőny tagjait, illetve az útvonalat. Alaposan megnehezítve az amúgy sem könnyű dolgukat.
Viharvert, elázott, elgyötört turisták ültek le kicsit megpihenni a Városi Muzeális Gyűjtemény udvarán. Itt megvacsoráztak, feltöltődtek, s indultak tovább a sötétben a Bükk felé. Hogy a dolguk még nehezebb legyen, a 2015. évi telihold helyett most újhold volt, így csak a magukkal hozott lámpákkal világíthattak a borús, párás időben. (Ráadásul a felhős időben a Hold fénye sem tudta segíteni a haladásukat.)
A mezőny eleje már vasárnap hajnali 3 órakor beért a célba, a zöme ekkor még a Lázbérci-tó környékén Dédestapolcsány felé haladt.
A Szentléleki Turistaházat elhagyva már „lejtett” a pálya nyomvonala, s a nappali fényben már biztonságosabb haladhattak a cél felé.
A célba érőket a Factory Arénában reggelivel vagy ebéddel (néhány résztvevőt uzsonnával) várták a szervezők. Itt le tudtak zuhanyozni, aki akart az kicsit megpihenhetett, s utána indulhatott haza.
A visszajelzésekből azt tapasztalták a rendezők, hogy a túrázók nagyon kellemes emlékekkel távoztak, s várják, hogy 5 év múlva újra elindulhassanak.
Érdemes szem előtt tartani, hogy a sikeres lebonyolítás kulcsa a bozótmentesített, jól jelölt, rendben tartott útvonal, amit folyamatosan kell végezni, másrészt a lelkes segítők jelenléte akik tájékoztatással és kiszolgálással segítik a bátor jelentkezőket.
Vissza